Meg nem született interjúk

Interjúinkban a múlt művészvilágának olyan központi figuráit szólaltatjuk meg, akikről ma már keveset hallunk, a főbb médiumokban pedig éppenséggel semmit.

Facebook

Friss topikok

„Érzek magamban annyi erőt, hogy talpra álljak” - Helyzetjelentés Őz Zsoltról (1. rész)

2012.04.05. 20:15 megneminterjuk.blog.hu

Filmet forgatnak róla, második regényét írja, és jön az új Vidámpark-lemez. Mégis sokan aggódnak az állapota miatt. Őz Zsolt, a hazai rockélet talán legőszintébb, legszimpatikusabb figurája emlékeiről, jelenlegi állapotáról és terveiről beszél.

 

 

 

Mit csináltál az utóbbi egy-két évben? Mit érdemes tudni?

Utóbbi két évben? Semmit.                 

Kórház?

Hát, az volt. Számokat nem írtam mostanában.

Az új lemez dalai óta semmit?

Hát, nem, nem jönnek. Ami kijött, az kijött. Tizenhárom szám.

Persze nincs is itt a gitárod, stúdióban van.

Olyan dolog lenne, felhívnám a Papócsit, idehozná. De hát most nem. A kezem miatt se, meg most valahogy nem. Tehát ez a lemez szerintem lett olyan erős, ahogy szokták mondani a nagy rocksztárok, hogy most nem jönnek a számok. Aztán van olyan, hogy egy hét alatt megírok ötöt. Ezt nem tudom előre kiszámítani. Az, hogy most én direkt nekiállok prüntyögni, hogy írjak egy számot, az nem megy. De olyan megy, hogy például megyek az utcán, és Isten megáldott vagy megvert ezzel, de abszolút hallásom van, akkor az ott van a buksiban.

Hogy kell ezt elképzelni? Megírod az énekszólamot?

Nem, még azt is tudom, hogy milyen akkordok, miből van.

Egyben hallod a dalt?

Abszolút.

Később meg tudod valósítani, amit elképzeltél?

Igen. Hát, akkor felhívom a Lacit, Papócsi Lacit – aki az egyik legfontosabb ember az életemben, kb. húsz éve együtt zenélünk, a billentyűs, pedig tűz és víz vagyunk –, és akkor összerakjuk.

Ezek szerint nem úgy írsz, hogy leülsz egy gitárral, és megírsz egy akkordfüzért.

Hát, olyan is van, de mondom, amikor már megvan valami. De kilencven százalék az, hogy megyek az utcán, vagy ülök a kocsmában, vagy ülök a padon, vagy akár itthon fekszek vagy fölkelek, olyan is volt. És akkor megvan a dallam. És akkor már mögötte megvan az izé. És akkor a Laci, a Papócsi Laci pontosan ismeri a dallamvilágomat, és szépen meghangszereli.

Mennyi idő alatt írtad az új lemez dalait?

Hát, olyan fél év.

Teljesen új dalok?

Teljesen.

Azt mondod…

Hazudok, bocsánat, mert a Valld be a szart, azt már csak viccből is fölraktuk, mert az a legelső számom volt, amit még a Szalay Petivel írtam, aki most a colorStarban van. Rájöttem, hogy az egy kurva jó szám. Pedig tizenhat évesen írtam. És akkor így, rakenrollból följátszottuk. Hát mondom, akkor menjen rá.

A legelső dalod volt?

A legelső legelső.

Ez fel lesz tüntetve a lemezen?

Hát, odaírjuk a dátumot. ’85.

Legutóbb azt mondtad, hogy májusban mindenképpen megjelenik a lemez, minden utómunkálattal együtt.

Hát, én mondtam a Lacinak, hogy most már tényleg ne szarozzon, mert ez már... „Nekem kész, neked nem kész.” Csak a Laci az maximalista, ami inkább jó, mint rossz. Csak hát ezért jelennek meg három-négy évente Vidámpark-lemezek. De szerintem ez nem is baj, mert van, aki évente jelentet meg lemezt, aztán szart se ér.

A Kispál évente jelentetett meg lemezt, mégis jók voltak.

Jó, hát ki hogy dolgozik, kinek hogy jön. Például nézd meg a Balatont, összesen ugyebár egy lemez, most jön talán ki egy második. Erre nem lehet mit mondani, erőltetni ezt a fajta zenét szerintem nem lehet, nem érdemes.

Milyen fajta zene ez?

Mit tudom én. Alternatívnak nevezik meg undergroundnak, én sima rockzenének. A lényeg, hogy nem hajt a tatár, hogy én most időre befejezzem.

Ez azért jó, mert ami végül kijön, őszinte zene lesz?

Ez nem tudom, miért jó, mi így dolgozunk. Van, akinek kijön évente egy lemez, mert annyi muníció van benne, vagy mit tudom én, úgy működik a zenekar. Ahogy például azt sem tudnám csinálni, mint a Lukács Laci, hogy évente százötven koncertet lenyom. Belehalnék, hát komolyan mondom. Ez genetika, meg minden más körülmény kérdése. De nekem nem baj az, hogy három-négy évente jelenik meg, és én egyébként se szégyenkezek.

Látsz fejlődést a lemezek között? Mondhatjuk, hogy ez lett eddig a legérettebb munkád?

Neeem, én nem szeretem, mikor ilyen hülyeségeket dumálnak. Nem tudom, szerintem jó lemez lesz, valaki szerint szar lemez lesz. Ugyanígy gondoltam idáig is, hogy mindegyik lemez, amit kiadtam, azért vállalom a felelősséget – a felelősséget idézőjelben, de az oda van rakva, nem kell szégyenkezni.

Elég régen felénekelted a dalokat. Azóta foglalkozol velük, játsszátok koncerteken?

Egy-kettőt. Hát figyelj, a koncertek azok úgy vannak, hogy amilyen hangulatunk van, úgy írjuk össze a számsorrendet. Van, mikor egy új számot se játszunk, van, amikor hatot.

Az új dalok között az Apa folytatása a Kosztolányi-versnek, vagy véletlen a hasonlóság?

Akkor most megmondom, hogy én lehet, hogy bunkó vagyok, bár azért látod, hogy azért olvasgatok rendesen, de én nem ismerem a Kosztolányi Apa című versét.

Az apa panaszkodik, hogy a fia eltávolodik tőle. Úgy tűnt, mintha a te dalod a folytatása lenne.

El fogom olvasni. Nem vagyok nagy Kosztolányi-olvasó, valahogy nekem nem annyira jött be. Nem tudom, miért, a gimnázium miatt, vagy a társaság miatt, de inkább József Attila főleg, meg Szabó Lőrinc. Érdekes, mert nem azt mondom, hogy nem olvastam Kosztolányit, mert kötelező is volt a gimnáziumban, meg mit tudom én, például Édes Anna, de az regény ugye, az például kurva szép. De valahogy nem jött igazán közel hozzám, lehet, hogy azért, mert nem ismerem. Például hogyha nekem Hamvas Bélát nem adnak a kezembe annak idején – a történelemtanárom –, akkor lehet, hogy az életben nem olvastam volna Hamvas Bélát.

Így viszont beszippantott, nagy rajongója lettél.

Hát, ööö, hogy mondjam, igen. Nem feltétel nélkül, most nem azért mondom, mert ugyebár a sznob bácsik szoktak Hamvas Bélázni állandóan. Hát, igen, mert Hamvas tudott írni, jó napot kívánok, és nem akármiket.

És Hajnóczy Péter mit jelent számodra? Ő is irodalmi ikon volt?

Keveset írt szegény, nem volt elég ideje, de amit írt, hát, arra nem tudok jelzőt mondani. Kész, Hajnóczy az Hajnóczy.

Azonosulsz a személyével?

Sokan mondják rám, hogy olyan vagyok, mint a Hajnóczy, de... Nekem az a mondat ragadt meg, mikor lemegy a borért a kimérdébe – akkor még voltak borkimérdék -, de vesz hozzá gyógyhatású szikvizet! Tehát ez az önámítás.

És a táji jellegű bor, ami ugye nem akármilyen.

Ez nem akármilyen, és gyógyhatású szikvízzel. Az tök mindegy, hogy napi hét-nyolc litert is megivott, meg a József Attila-díját elcserélte egy üveg tokaji aszúra. Azt hallottad, nem?

Nem hallottam.

Na, hát akkor most már hallod. Sajnos – ezt megint vedd ilyen idézőjelbe is, meg nem is –, sajnos azonosulok, mert az ember kerül olyan helyzetbe… Meg hát ő leírta, főleg a Perzsiában, hogy milyen körülmények közt élt, ő, amikor már Kantot olvasott, és közben a legkeményebb fizikai munkákat végezte. És ő ezt nem szégyellte. Ez az őszinteség, meg ahogy le van írva, ahogy kezdődik A halál kilovagolt Perzsiából... Én tudom, milyen ez az érzés, akkor most egy kicsit visszatérve, mikor az ember egy évig nem tud írni… Vagy nem akar, vagy nem tud. Nem tudom pontosan idézni, de talán pontosan idézem: "Íme, ez a rettenetes fehér papír, amire írni kell." És ez egy olyan rettenetes érzés.

Prózában vagy zenében?

Zenében is meg prózában is.

Önámításról lehet beszélni a te esetedben? Amikor jöttünk fel a lakásodra, azt mondtad, hogy nem vagy olyan rossz állapotban, mint ahogy hiszik és terjesztik rólad.

Igen.

Mégis az volt emlékezetes számodra, ahogyan az elbeszélő a szikvízzel meg a táji jellegű borral áltatja magát.

Nem, én sokkal szarabb állapotban vagyok, mint voltam mondjuk hat vagy hét éve, de jobb állapotban vagyok, mint egy hónapja. Szóval ez nem önámítás, ez csak egy tény kérdése. De, gondolom, látod a fejemen. Jó, most se vagyok egy Alain Delon, de azért...

Amikor először összefutottunk a Gödörben, pocsékul néztél ki. Amikor a Nádasba mentünk, akkor már kicsit jobban.

Figyelj, megint el kell tűnnöm egy hónapra. És ez nem önámítás. Mint ahogy tavaly nyáron is eltűntem Pécsváradra, rehabilitációra, ahol nagyon rendbe raktak, csak hamar eljöttem. De tartom velük a kapcsolatot. Ott nagyon jókat beszéltem Kovács Tamással, a főnökkel, nagyon bírta a pofámat, mert látta, hogy én komolyan gondolom ezt a dolgot. Csak én megmondtam neki, hogy én… Nem azért, tudták, minden adatot lekértek, hogy két bokatörés, tizenhatos csuklótörés, hasnyálműtét, gyomorvérzés… Tehát ilyen kemény fizikai munkákat ne. De amúgy se végeztettek kemény fizikai munkákat, tehát mit tudom én, kertlocsolás… Hát, jól van. Locsolok, talicskázok… Azért annyira béna nem vagyok.

Dolgoztattak?

Neeem, volt ilyen napi két óra ilyen izé, úgy nevezték, hogy „munkaterápia”, de sokszor elvicceltük, nem volt vészes.

Helyrerakott az az egy hónap?

Az nagyon helyrerakott, és tartom mai napig is a kapcsolatot a Szemejánszki Jánossal. Ő a másik ember, a pszichológus, a Kovács Tamás pedig az igazgató. De például volt olyan, hogy tíz órakor takarodó. Tehát voltak szabályok, de az nem baj.

*Őz anyja bejön*

Jól van, nem zavarok?

Mamika, ne mutogass fényképeket!

Ő kicsoda?

Ő volt. Ő a Zsolti.

Jaj, de aranyos!

Mamika… Jó?

Ő itt meg az apukája. Hetedik éve itt hagyott bennünket.

Jó, csak közben megy az interjú.

Mondta, hogy van két bátyja?

Jó, majd el fogom mondani.

Tudom. Tudom, csak… Jól van. Csak ne haragudj. Meg akartam mutatni, milyen szép volt.

Nagyon. De most is szép.

Ne haragudj.

*Kimegy*

Tehát megint rehabot fontolgatsz?

Neeem, nem feltétlenül.

Azt mondtad, el kell tűnnöd egy hónapra.

De nem feltétlenül rehabilitációra.

A lelkednek van szüksége rá?

Nem, hát mikor érzem, hogy csatt!, olyankor már… Lélek összefügg a fizikummal, ezt viszont vallom. Először rakjanak rendbe szépen, hát amennyire tudnak egy negyvenhárom éves embert, aki végigitta az életét.

És csoda, hogy nem remeg a keze, ahogy a pszichiáterek mondták egyszer.

Mitől remegne?

Hát attól, hogy végigittad az életed. Az alkohol legális, de pusztító.

Pusztító, viszont rengeteg olyan élményt is ad, én nem tudom. Már annyi mindenki megpróbálta megfejteni ezt a dolgot, de mikor én ilyen nagyon piás időszakomban vagyok, akkor írom a legjobb számokat.

Cseh Tamás is mondta a halála felé, hogy szüksége van az alkoholra, mert nélküle már nem tudna alkotni. Szégyelli, de anélkül már nem megy.

Nem megy. Kinek mi.

Azt is mondtad, hogy az egészségedet szem előtt tartva leálltál a kannás borral.

Azzal le.

Most már csak táji jellegű borok szikvízzel? Nem hasonló önámítás ez?

(Nevet) De, végül is. Hát, az tény, hogy rövidet nem iszok, azt mindenki tudja.

Amikor Cseh Tamással élete utolsó interjúját csináltad, ott volt az éjjeli szekrényén a vörösbor meg a Symphonia, mert – ahogyan te fogalmaztál – „Nem mindegy már?”

Nem érzem úgy, hogy az én esetemben mindegy lenne, mert talán úgy érzem, hogy az erőm már kezd visszajönni. Most már ki merek merészkedni az emberek közé. Az elmúlt egy-két évemről kérdeztél. Például fél évig, komolyan mondom, hogy Csillagtelepet nem hagytam el. Még a buszra se szálltam föl, pedig nem vagyok mizantróp – tehát nem vagyok embergyűlölő, bocs – hanem egyszerűen nem. Nem, valahogy… nem.

Akkor mi? Szorongás?

Valami ilyesmi, pszichológus azt mondta, hogy pánikbetegség, meg mit tudom én, alkohol okozta dependencia, csomó mindent kitaláltak.

És ezen a szerelem nem segített? Azt mondtad, a szerelem téged mindig kihúz.

Hát akkor már az Ági nem volt.

Akkor ezzel is összefügghetett.

Ezzel függött össze, istenigazából. Most nem tudom, hát, egy ilyen… talán javuló fél. Nem úgy javuló fél, mert meg fogom inni én a sörömet.

Nem leszel antialkoholista.

Figyelj, volt olyan, hogy négy évig nem ittam.

Használt vagy ártott?

Neeem, rendben voltam, jól éreztem magam, csak most úgy voltam, hogy hát ugye, volt egy kemény időszakom, mikor az apám meghalt hét éve. Az eléggé megrázott azért, és akkor egyedül voltam itt Törökbálinton, nem volt az Ági. Nóra már nem volt, máshoz nem volt kedvem. Olyan is volt, hogy lefagyott a vizem, és egy árva fillérem nem volt.

Lefagyott a vized?

Hát befagyott a víz. Kurva tél volt, és ott a benti cső befagyott, nem volt víz. És pont vasárnap volt, és én nem tudom, hogy, de nem volt nálam egy vas se.

Nem tudod, hogy… Pont úgy, mint most.

De nem, mert amikor még hazaértem, volt, csak valahova elraktam, azt’ nem találtam. És vasárnap zárva van – Vörösvár falu - az a közért meg az a kocsma is, ahol nekem van hitelem. De tényleg, korlátlan. Hát nem úgy, hogy százezer forintig, de... Hát, mondom, most mi a jóisten legyen, olyan szomjas voltam, mint az istennyila. Nem feltétlenül piára, bár jól megittam volna egy sört. És havat zabáltam, és elindultam Csepelre, mert tudtam, hogy vasárnap viszont nyitva van a Nádas büfé, ahol van hitelem, meg hogyha már ideérek Csillagtelepre, akkor már csak kérek egy párezer forintot, aztán...

Kitől?

Hát akárkitől.

Bárkitől kérsz, ad?

Hát hogyha van, mert van amikor nincs. Nekem olyan barátaim vannak, akik meg is mondják. De azt is, hogy: "Hát, Zsoltikám, van ezer forintom, de az kell holnapra egy doboz cigire meg egy nőre, kajálni gyere föl nyugodtan." Tudok a muternál is…

Hónapról hónapra élsz.

Igen.

Havonta jön az apanázs, abból megadod a tartozásokat, kihúzod a következő hónapig.

Körülbelül.

És hogy ha elapad az ösztöndíj? Meddig is tart az?

Ez elméletileg olyan, mint a nyugdíj.

Életed végéig.

Aha. Hát csak nem sok, de...

Mit vettek figyelembe, mikor kiszabták?

Fogalmam nincs.

Gondolom, akiről tudni, hogy van pénze, az nem kap.

Nem tudom, nem is akarok belenézni. Azt tudom, hogy a Bródy-nak a keze úgymond benne volt, tehát ő ajánlott engem, meg a Müller.

Müller Péter sokszor segített rajtad? Nemcsak a könyv kiadásával?

Sokszor.

Tehát vele jó barátok vagytok.

Nem azért vagyunk jó barátok, mert segített rajtam, hanem azért, mert egy nagyon intelligens ember. Sokan szidják, sokan izélik, én tudom, hogy egy jó ember.

Szamaritánus veled. Amikor tud, segít.

Ez így van. Szemét embereken nem segít, engem valamiért megkedvelt. Hogyha ez segítség, hogy kiadta a könyvemet például…

Gondolom, nem azért adta ki, mert nagyon be kellett nyomni, hanem mert látta, hogy jó a könyv. Jobban mondva: tudta, hogy jó könyv lesz belőle. Hiszen akkor írtad meg, amikor leültettek, hogy most már aztán írd meg.

Így van.

Egy huzamban írtad meg?

Ühüm.

Meddig tartott?

Két hét.

Kerouaci teljesítmény.

Hát figyelj, megmondták, hogy ha addig nem írom meg, akkor nincs kiadva, nincsen pénz. Jó.

Így hát megírtad.

Meg.

Most írod a következőt. Mennyi van meg belőle?

Semennyi.

De hát azt mondtad, hogy írod, majdhogynem minden este.

Hát azért mondom, hogy semennyi. Tehát ahhoz képest, amit elképzelek, meg amit gondolok, ahhoz képest semennyi. Hát, úgy van… Mit tudom én. Úgy a fele meglehet. Talán.

Elképzelhetőnek tartod, hogy mielőtt még úgy éreznéd, hogy: "Ezt akartam megírni", odaadod, hogy: "Vigyétek a szemem elől, jelenjen meg, aztán…”

Nem.

Tehát az írásban maximalista vagy, úgy, mint a…

Mint a Papócsi.

Az írásban maximalista vagy.

Abszolút. De a zenében is!

A zenében is, csak más aspektusában, mint a Papócsi.

A Laci a hangzásban maximalista.

Te pedig a szövegben?

A szövegben is, meg a zenében is, csak ő…

Pepecselősebb?

Néha azt szoktam mondani, ezen egy kicsit néha összemorgunk, hogy: „Faszt izélünk már ezen, már tényleg, hát a kurva életbe, hát már kész van.” És azt mondja, nincs kész. És tudod, van egy szám a lemezen: Elévül, az egy nagyon szép szám, majd elmondom a szövegét. Fölvettük egyszer, és akkor kevergettük. Mondom, Laci mit kevergetünk már ezen? És fölhívott egy hét múlva, hogy na, most hallgasd meg. És ég és föld volt. Pedig semmi ilyen nagy különbséget nem hallottam, tehát ugyanazok a hangszerek szóltak, ugyanazok az effektek voltak, csak valahogy úgy volt elhelyezve.

Azóta megbízol benne. Ha ő azt mondja, hogy még dolgozni akar rajta, akkor hagyod.

A Papócsiban? Maximálisan.

Ő a te "Paul McCartney-d", aki a linkségeidet összefogja?

Hát aki húsz éve elvisel? Két gyerekes családapa, cégigazgató, napi tíz órát dolgozik, négy órát alszik, mellette még zenél?

Mondhatjuk, hogy olyanokkal vagy körülvéve, akik mind támogatnak?

Igen, és néha szégyellem, baszd meg. Ezt most halál komolyan. A baszd meget… Ne, hagyd benne a baszd meget! Ritkán szoktam káromkodni. Szóval, hogy néha szégyellem is azt, hogy túl sokat kapok tőlük, hogy túlságosan kihasználom a tehetségemet, és most ebbe semmi mellébeszélés nincs, tényleg úgy érzem, hogy baszd meg, itt heverek meg ülök a parkban, iszom a kannás bort, hogyha éppen rám jön a izé, akkor egy évig nem csinálok semmit tulajdonképpen... Várom az ösztöndíjam, aztán annyi…

Ez az életvitel előfeltétele annak, hogy alkotni tudj? Vagy tudnál akár cégvezetés közben is lemezeket írni? Mert ha előfeltétel, akkor nincs ok a szégyenkezésre.

Nem tudom, de hát figyelj, genetikailag ez így alakult, hogy én cégvezetésre nem vagyok alkalmas.

Korábban újságíróként dolgoztál. Hogy mindennap bementél volna a gyárba nyolc órát dolgozni, olyan nem volt?

Áhh, be is baszott volna. Elmondok egy szép sztorit különben. Lapzárta volt a Wantednál, és valahogy összefutottam egy régi haverral, borzalmasan berúgtam. De reggelre le kellett adni a cikket. Na, mondom, mit tegyek. Bementem picsarészegen a Sziget Irodába, az Orlay utcába, ott volt a Wantednak a szerkesztősége, oda nekem állandó belépőm volt. Valamikor este kilenc-tíz körül megjelentem. És egy új biztonsági ember volt, aki nem ismert. Nem akart beengedni. Mutattam a kártyámat, mondom, nekem dolgom van, ott az irodám, ki van írva - tényleg ki volt réztáblával –, „Őz Zsolt”, ha hiszed, ha nem. Telefonálgatott egy-kettőt, aztán… Ő ezt nem hiszi el, de parancsoljak. Jó. Bementem. Ja, és volt nálam ugye egy zacskó pia. Ja, meg elmesélem a Rossz gombot, hogy legyen vidám is egy kicsit. Szóval iszogattam egy kicsit, aludtam egy-két órát, fölkeltem, és pont reggel nyolcra megírtam a cikket, és kurva jó cikk lett. Elküldtem a Tamásnak. Csak aztán kiderült rá két napra, hogy ez az új biztonsági faszszopó - már a feje se állt jól –, mert különben amúgy jóban voltam velük, tudták: "Jó, iszik. Nincsen ezzel semmi gond.”

Tehát mindenkivel jóban voltál, csak ezzel a biztonsági őrrel volt valami.

Valami valami. Tudták, hogy piálok, nem az ő pénzükből iszok, ez az én dumám különben. Egyszer valaki lebaszott, hogy: „Hogy be vagy baszva!” „Nem a te pénzedből ittam, öreg.” Na és akkor, két nap múlva megyek be az irodába, kis iroda volt, kisebb, mint ez a konyha. És bent egy vadonatúj dívány. Hát, kiderült, hogy ez a biztonsági senkiházi - hát milyen szakma már az, hogy ülök, aztán nézem a monitort?

Ilyet csinálnék szívesen.

Hát én meg nem. No, mindegy, bepanaszolt, eljutott a Gerendaihoz, hogy az Őz picsarészegen megjelent. Cikket megírta? Meg. Jó a cikk? Jó. És ahelyett, hogy izé… A biztonsági gyereket rúgták ki, és a Gerendai rendelt nekem egy díványt, ha esetleg még egyszer netán elfáradnék, és lebóbiskolnék. Gerendait sokan szidják, de volt olyan, amikor odamentem karácsony előtt, kérdeztem, hogy nincsen háromszáz forintod? "Úúú, Zsolti, most tényleg nincsen." Hát, kiderült, hogy azt hitte, hogy háromszázezret kérek. Csak háromszáz forint kellett, akkor még annyi volt egy doboz cigaretta. Adott volna ő még háromezret, tízezret is. Meg egyszer adott hatvanezret, csak úgy.

Visszaadtad neki?

Nem kérte vissza. Azt mondta, hogy én nem tartozok neki semmivel. De ugyanezt megcsinálta a Bródy egyszer.

Mondjuk ő meg is teheti.

Hát megteheti, de nem kötelező.

Amikor főmunkatársként dolgoztál lapoknál, arra nem mondhatták, hogy támogatás, amiért az Őz művész. Van papírod a médiaiskolából, az újságírás volt a polgári állásod.

Igen.

Ha akarnád, ezt bármikor csinálhatnád?

Hát kicsit rendbe szedem magam, mondjuk elmegyek fodrászhoz, elmegyek egy hónapra, nem feltétlenül rehabra. Kimegyek Törökbálintra, a kis nyaralócskánkba.

Van nyaralócskád Törökbálinton?

Hát ahol Patriciával laktunk, persze.

És ott ki tudnád ereszteni a gőzt? Tudnál pihengetni?

Hát azon gondolkozok. Most Pécsre azért nem akarok lemenni, mert... Tényleg nagyon rendesek voltak, csak én megmondtam a Kovács Tamásnak, hogy feltétlenül ezzel az ideológiával, ezzel a nonalkoholizmus meg izé, ezzel nem tudok feltétlenül egyetérteni. Nagyon jól éreztem magam, szerettek is… Azt kérdezte a Tamás, hogy nem zavar-e engem ez a szigorú időbeosztás. Mert az volt. Reggel hétkor kelés, cigizni engedtek, gyógyszert nem lehetett szedni, meg inni sem lehetett persze, utána mosakodás, utána reggeli, utána beszámoló az előző napról, tüttürü, ilyen előadás, utána filmnézés. Megvolt a maga rendszere. De én ezzel, mondtam, én hiába vagyok kikiáltva, éjszaka arra keltenek, hogy... Volt olyan. Hogy nem vettek észre a biztonsági őrök a Gödörben, mert hátul elaludtam a sarokban, és reggel a büfés csaj keltett. Azt mondja: "Te hogy maradtál itt?" Fölnézek, mondom: "Mit tudom én. Adj egy sört akkor!" Jófej büfés csaj volt. Azt mondja: "Baszd meg, ha ez kiderül, nem téged, a biztonsági őröket úgy lebasszák…" Hát mondom: "Tőlem nem fog kiderülni.” Azt mondja, tőle se, „Jól van, igyál.” Szóval ilyenek vannak. Bocs, hogy így mennek el a szálak.

Majd összefutnak, mint a tej.

Így van, Pajor Tomi.

A Rossz gomb története?

Ja, a rossz gomb. Az volt, most már mindegy, mert már megszűnt, ugye máshova költözött a Sziget Iroda, volt egy büfés lány, az Ancsa. És volt egy ilyen pepsis automata. Tudod, ilyen Schweppes, meg satöbbi.

Persze, százforintos üdítők. Mindig rugdosni kell, hogy kiadja.

Mondtam az Ancsának: "Te Ancsa, úgyis itt kajálok, eszembe jutott valami. Nem lehetne az egyik ilyen Schweppes narancs szar helyére… sört?” Azt mondja: "Hülye vagy? Hát a Pepsisek ezen...." Mondom: "Te pontosan tudod, mikor jönnek a Pepsisek. Előző nap kiveszed." "Hát de azt nem írhatom ki, hogy sör." "Nem is azt írod ki. Ugyanúgy kiírod, hogy Schweppes, és ráragasztod szépen, hogy ROSSZ." Úgy is lett. És tudod, mi a röhej?

Mi?

A legnépszerűbb terméke volt, azt mondta az Ancsa.

Száz forintért adta a sört?

Persze. Kérdezte a Német Robi meg a Bihari Balázs (együtt dolgoztunk), honnan hozom én. Mert le kellett menni a közértbe, hogyha megszomjaztál, meleg sört meg igyon a faszom. Gyerekek, mondom, százast megér? Meg. Dobjátok be, ROSSZ gomb. „Ez csak te lehettél Őzikém.” A kreativitás az kreativitás.

Mennyi volt akkor egy sör a közértben?

Drágább. Hát gondold el. Ugyanúgy bedobtad a százast, kiadta a jéghideg sört, putty, bumm. Faszom mászkáljon a közértbe állandóan. Voltak ott még jó dolgok. Meg az még jó volt, az a Sziget. Mostaniról inkább ne kérdezz. Megvan a véleményem, amit inkább nem akarok elmondani.

Tudod, ki csinálta a Szigetet?

Ki?

A Müller.

Hát persze. A Müller, a Gerendai, meg a Csillag kezdte. A Csillag az kiszállt, de most már a Müller is kiszállt, aztán megszállták ezek a juppik. De mindegy, hagyjuk, mert ez fáj.

Régen annyival jobb volt?

Hát, figyelj, most már tényleg csak a lovéra megy. Azért régebben más volt. Másképp indult főleg. Nem azt mondom, mindenki a cégét úgy igazgatja, ahogy akarja. A Gerendai nem lett rosszabb ember ettől, csak hát kész. Ez a világ. Jürgenekre építenek.

Milyen fesztivál jó ma szerinted? Orfű?

Hát az Orfű az jó, persze.

Jársz fesztiválokra, meghallgatni az együtteseket?

Hogyne.

A rendszerváltás utáni zenekarok közül kiket emelnél ki, ki tetszik neked? A Kispál–Tankcsapda–Quimby-hármason kívül, azokról ismerem a véleményed.

Hú, nagyon kevés. Hiperkarma. Slussz.

Slussz?

Slussz.

A Hiperkarma szövegileg vágott mellbe?

A zene is.

Mi a véleményed a 30Y-ról?

Arra a Kispál-klónzenekarra gondolsz?

Nem szereted őket?

Tehetségtelen banda. Agyon vannak sztárolva, van egy jó hangú énekesük, a számok szerintem szarok, és úgy el fognak tűnni, mint a szar. De bár ne legyen igazam, legyen szerencséjük. A többi zenekarról, hát mire gondolsz, vannak még zenekarok?

Vad Fruttik?

Haggyámá...

Semmi? Nem jó?

Nincs véleményem.

Hallottad, ismered, csak nem alakult ki semmi vélemény?

Persze.

Ákos?

Hát Ákos, az... Ne hasonlítsuk a Vad Fruttikhoz. Ákos az egy vérprofi, és röhögni fogsz, de én szeretem a zenéjét.

A Bonanza Bonzaitól napjainkig?

Igen.

Ez egy őszinte vélemény abban a korban, amikor divat cikizni Ákost.

Hát cikizzék, engem az mit érdekel. Én szeretem, mert vérprofin csinálja, amit csinál, és nagyon eltalálja azt a hangulatot, amit a közönség elvár. Betölti az igényeket, és ráadásul nem úgy tölti be, hogy bohócot csinál magából. Önálló ember tudott lenni, saját lábán meg tudott állni, nem kell mindenféle majmokkal sörözgetnie csak azért, hogy megjelenhessen lemeze.

A Hiperkarmára visszatérve: hogyan ismerted meg Bérczesit, hogyan kezdődött a barátságotok?

Nincsen barátság köztünk.

Te szereztél neki lakást Csillagtelepen.

Hát, az nem úgy volt, hogy szerzés. Összefutottunk, aztán pont Csillagtelepen beszéltünk meg egy interjút. Akkor épp játékgépeztem, tízforintos alapon. Szegény Robi ott ült, aztán ült, ült, ült. Emlegette is egy darabig, hogy: "Hát ilyen nincs, ez az újságíró?" Mondtam neki, hogy: "Öt perc, öt perc. Mit iszol, mit iszol?” Azt mondta, ő nem iszik semmit. Ő tényleg nem ilyen szeszkós. "Jó, várjál, várjál, mindjárt kiadja…" Ki is adta a három hetest. Jó, hát szökőévente egyszer, hogyha bedobok egy ötszázast. Elég volt három sörre. Unatkoztam, hát mit csináljak. És akkor mondtam a Robinak, ő emlékszik rá, hogy nézzünk körül, Csillagtelepen vannak olcsó cuccok. De mint kiderült, ő akkor már ott lakott. Ennyi volt.

Csillagtelepről a BlaBla írt dalt. Ekkor tehát még nem volt Hiperkarma.

Nem.

A BlaBla énekeseként csináltál vele interjút?

Persze. Amikor megnyerték azt a tehetségkutatót, akkor volt ez. Akkor a Z magazinnál dolgoztam éppen, még nem volt Wanted. Az egy jó újság volt. Wágner Gabi csinálta, jó embereket gyűjtött maga köré.

Csináltál még egy interjút Robival, a második Hiperkarma-lemez apropóján.

A Wan2-ba. Ó, az kegyetlen volt, háromszor futottunk neki.

Miért?

Kicsit háklis volt a Robi, de mindegy, átküldtem neki az anyagot. Valami nem stimmelt. Jó, akkor találkozunk még egyszer. Jó. Átnéztük még egyszer, és... Múltkor azt mondja nekem a Gödörben, hogy tényleg jó interjú volt, de az egyik szövegbe valamelyik vesszőt rosszul írtam be. Mert idéztem az Amondóból. Hát mondom, Robikám, most már így alakult, nem ebbe fogsz belerokkanni. Látod, vannak ilyenek is, akik ennyire maximalisták. Mert ha te azt írnád itt, hogy hullarészegen kannás boroztam, akkor se szólnék egy szót se.

Akkor azt mondanád, hogy két héttel ezelőtt készült az interjú.

Nem szólnék. Azt se kérem, hogy küldd át a kész anyagot, bár hogyha úgy gondolod, akkor átküldheted. De nem szólok bele.

Riporterként viszont maximalista vagy.

Az más. Az más. Mert odafigyelek. Az egy másik ember, ne vicceljél. Én más ember munkáját nem akarom tönkretenni. Az, hogy rólam irkálnak hülyeséget, meg terjesztettek már olyanokat rólam... Nagyjából röhögök egyet rajta. Tudom, hogy ki az, akire számíthatok, tudom, hogy ki az, akire nem.

Számíthatsz rájuk: ez azzal van összefüggésben, hogy – ahogyan egyszer fogalmaztál – gyűlöletből nem lehet megélni, csak szeretetből? Azért ilyenek veled, mert szereted az embereket?

Hát nem tudom. Én nem emlékszem erre a mondatra, de én így gondolom különben. Én alapba úgy vagyok vele, hogy amíg engem nem baszogatnak, főleg feleslegesen, addig nem. Azért oda tudok én csapni, hogyha kell.

Azért hoztam fel, mert a lényed összegzésének éreztem ezt a mondatot.

Hát alapból jóindulatú hülye vagyok. Talán az, hogy megpróbálom nem kihasználni az embereket. Az megesik, hogy odamegyek a Marótihoz: „Adj már egy ötezrest, az istenit neki, mert na. Elfogyott megint.” „Jól van.” Hát most ez van. Nem tudok erről többet mit mondani, mert nem akarok ilyen jézusi magasságokba bocsátkozni, meg nem is tudok, mert annyira nem ismerem a Bibliát, bár olvastam. Így alapba nem vagyok szerintem rosszindulatú csávó.

Vége az első résznek.

Tovább a második részhez

6 komment

Címkék: flash bródy jános kosztolányi dezső vidámpark vad fruttik neurotic pajor tamás hiperkarma 30y lovasi andrás magna cum laude müller péter sziámi hamvas béla dönci gödör klub hajnóczy péter bérczesi róbert víg mihály őz zsolt ugatha christie

A bejegyzés trackback címe:

https://megneminterjuk.blog.hu/api/trackback/id/tr704366031

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

megneminterjuk.blog.hu 2012.04.06. 15:08:55

@logan: A fénykép a riporthoz készült, március 15-én.

DIY 2012.04.06. 21:32:16

Nincs meg valakinek lementve A halál ellovagolt Csepelről című Őz-interjú?
Nekem nem akar bejönni csak az eleje itt: www.terasz.hu/main.php?id=egyeb&page=cikk&cikk_id=7777
Köszi.

logan 2012.04.07. 13:34:59

az az emlegetett utolsó cseh-interjú, amit ő követett el, fellelhető vhol?

Kedélyes Paraszt 2012.04.10. 10:30:11

@Kedélyes Paraszt: a fasznak oldja fel a tinyurl-t?
tinyurl.com/cd7nctq
süti beállítások módosítása